Az utóbbi két hétben nagyon elkezdtem elmaradozni a bejegyzésekkel, és bár utólag bepótoltam minden napot, mégsem vagyok elégedett, mert igencsak csalásnak érzem, ráadásul mint négy éve, megint a februárt cseszem el, mikor az a kedvenc hónapom...
Mindemellett igazán elgondolkodtam, hogy érdemes-e folytatnom a 366-ost, nem kéne inkább feladni a makacsságot és lefújni még időben, mielőtt teljes hónapokkal lennék hátrányban, és sokkal cikibb lesz a felsülés akkor.
Mindemellett igazán elgondolkodtam, hogy érdemes-e folytatnom a 366-ost, nem kéne inkább feladni a makacsságot és lefújni még időben, mielőtt teljes hónapokkal lennék hátrányban, és sokkal cikibb lesz a felsülés akkor.
A másik ok, amiért kicsit megcsappant a – nem is a kedvem, de magamon érzem, hogy munka mellett annyira nincs energiám a kreativitásra, ami tudom, hogy saját magam lustasága úgymond, de komolyan mérlegelni kezdtem, és sokszor nem is igazán tudom, miről kéne írnom itt a blogon egyáltalán. Vannak ötleteim, de nem igazán látom úgy, hogy kivitelezhetőek lennének, vagy látom, hogy más bloggerek is csinálnak hasonlót, utánozni meg nem akarok senkit.
Mondjuk ma speciel elég büszke vagyok magamra, mert sikerült beosztani úgy a napom, hogy játszottam is, blogoltam is, és a képeim egy részét is sikerült rendszerezni a telefonomban, így ha nem is végeztem mindennel, de íráson kívül minden egyébre volt idő, amit akartam, mínusz filmezés és sorozatnézés, de így is javult a részidőm, mert azelőtt jóformán mindig csak egyfélét csináltam egy nap, különösen ha elkapott a láz, és kész évadokat faltam fel pár nap alatt. (Egysíkú vagyok, na, nekem nem igazán megy a multitasking...)
A felnőttség nem igazán könnyű, néha úgy érzem, nem nekem lett kitalálva, megint máskor úgy látom, ha lassan is és ingoványosan, de sikerül elevickélnem a sűrűjében, a mai nap pedig egyfajta bizonyíték volt, hogy megoldható beosztani a napom, és azt csinálni, amit akarok, így úgy gondolom, ezután már csak jobban fog menni és minden egyre könnyebb lesz.
Szóval február utolsó előtti napján félig-meddig optimistán nézek előre a közelgő márciusba, a hosszú hétvégém vészesen a végéhez közeledik, az új hetet pedig a fogorvosnál kell kezdenem, amitől nagyon is rettegek, de remélhetőleg túlesek ezen is, és nekifoghatok az újabb akadályok és nehézségek leküzdésének.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése