Alszik - Eszik - Dolgozik - Eszik - Alszik – ebből állnak legutóbb a napjaim, illetve pár órán át csak úgy vesztegelek, és próbálok kikapcsolódni, no meg a buszozás-buszra várás. Komolyan mondom, aranyszobrot érdemelne, aki munka mellett olyanra képes, hogy hobbi, különösen, hogy írás. Az ihletem nem lankadt, a napokban is volt késztetésem írni, viszont időben és energiában rettentő nagy hiányom volt. Tudom, részben fel kell vennem a ritmust, és átállni az új rendszerre, hogy hatékonyabban oszthassam be az időmet, viszont néha nem tudom, egyáltalán sikerülni fog-e "normális" életet folytatnom a meló mellett.
Ez így elég drasztikusan hangzik, tudom, ahogy azt is, mások sokkal többet dolgoznak, így sokkal kevesebb idejük is van, ám ha időm van is, leginkábbb csak aludni és zenét hallgatni akarok, hogy feltöltődjek valamelyest. Amikor már kicsit besokallok, akkor az egyik legjobb módja az újrafeltöltődésnek a zene, ilyenkor bedugom a fülesem, megszűnik a külvilág, és kicsit elvonulhatok feltölteni az elemeimet. Néha egy megriadt kiscicának érzem magam, amikor már túl sok impulzus ért, és nem bírok hova töltődni, mert hat rám, és magamba szívok mindent, mint egy szivacs a nedver. Kell egy kicsit az izoláltság, amíg újra magamra találok, és normálisan tudok működni emberek között.
Őszintén szólva, kicsit sok nekem az emberek zaja, kicsit szeretek magam lenni és elvonulni, éppen ezért sokszor elbizonytalanodom, hogy tényleg tudom-e majd végezni a munkám így, vagy inkább mondjak le... Viszont ha belegondolok, milyen nehéz volt munkát találnom, úgy, hogy alkalmazzanak is, aztán pláne tapasztalat nélkül mertek felvenni, amiért ég is bennem a megfelelni akarás, hiszen csak azért vettek fel, mert látták bennem, hogy nem vagyok reménytelen, így bizonyitanom is kell valamilyen szinten. Úgy érzem, igazán odatehetem magam és adhatok egy esélyt magamnak, mert más helyeken is fura lenne és idegen, na meg máshol is emberek között lennék, szóval így legalább arra vagyok késztetve, hogy folytonosan fejlődjek, és erősítsem a gyengébbik tulajdonságaim. Másrészt szimplán megőrültem volna, ha tovább kell itthon lézengnem, mert utálom, ha nincs semmi tennivalóm, szóval inkább keressek is közben, és úgy ne legyen szabadidőm, de közben van tennivalóm, minthogy elcsellengjem a napom, és egész nap úgy ne csináljak semmit, és még legyek egy ingyenélő is.
De hát túl sivárnak tűnt olyan monoton munkát végezni a négy fal között, amikor csak egymagam lennék, és nem emberek között, és nem is akartam volna így dolgozni súlyos éveket, szóval talán ez is a tipikus egyik se jó esete.
Röviden fogalmazva nem tudom, mennyire lesznek "értékelhető" bejegyzéseim az elkövetkező pár hétben, valószínűleg csak naplóblog szerű panaszkodásokat fogok az éterbe jegyezni arról, mennyire nem kúl a felnőtt élet és a való világ, amiben nem adnak a becses hátsó vidéked alá egy luxusvillát, és nem etetnek... Visszasírom az ovit és a sziesztát, esküszöm.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése