Van az a mondás, hogy lehetsz te a legkívánatosabb, legszebb kis eperszem a világon, ha valaki nem szereti az epret...
Nos, ez rettentő igaz, és mostanában egyre gyakrabban tapasztalom, hogy egyes emberkék csak úgy... – mondjuk úgy, barátságtalanok velem. Hogy miért, azt nem tudom, mert a szobámon kívül kb. egy zabszem nem menne fel a popsimba, olyan félős vagyok, hogy örülök, ha behúzhatom a nyakam, és békén hagynak a csúnya emberek.
Nem tartom magam szentnek, se nebáncsvirágnak, de amikor tudom, hogy nem követtem el semmit, mégis fujjognak rám illetők, az nem csak elszomorít, de kibaszottul fel is dühít. Mert most oké, hogyha hibázok, megérdemlem, hogy leszidjanak, de egy: mindenki hibázik, kettő: én a magam maximalista és tökéletesség-mániás módján éppen eléggé utálom magam, amikor elrontok valamit, vagy nem sikerül valami jól, így rohadtul nincs szükségem arra, hogy napi szinten cseszegessen egy-két munkatárs, csak mert neki éppenséggel rossz napja van (vagy mert valamiért irigy, gondolom).
Tudom, hogy nem csupa szeretet és világbéke a felnőtt lét, de így is éppen eléggé nem szeretem a munkám – nem érdekel, már nyíltan ki merem mondani, eddig tűrtem, „jobb, mint a semmi alapon” –, nincs szükségem rá, hogy még (ok nélkül) piszkáljanak is, mikor így sincs valami sok kedvem napi szinten bemenni.
Nem akarom se ártatlannak beállítani magam, és tisztában vagyok vele, hogy hálás lehetek, amiért van munkám végre, de a saját lelki békém és jólétem sokkal fontosabb, mint az, hogy ne legyek megint munkanélküli. Mindemellett úgy gondolom, az ember egyszerűen nem nyelhet le mindig mindent és nem bólogathat mindenre, mint egy bólogatós kutya egy autóban, és igenis merni kell nemet mondani, merni kell lépni – és kilépni –, ha úgy érezzük szükségét, mert nem szakadhatunk szét azon az alapon, hogy „örüljünk, hogy van munkánk” és „igenis tartozol XY-nak, amiért téged alkalmaztak”.
Nem, NEM, NEM!
Békeszerető ember vagyok, és gyűlölök konfrontálódni másokkal, de hogy ez így nem fog sokáig menni tovább, az is hótziher...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése