Jó képet vágni

Nem vagyok a legszociálisabb lény a világon – értsd: nem szeretek olyan emberek között lenni, akik mellett nem érzem jól magam – ez sajnos a populáció zöme... –, és nehezen is tudom kezelni az embereket, illetve a különböző helyzeteket. Hazudtam az önéletrajzomban, amikor azt írtam, jó kommunikációs készségem van, emberekkel foglalkozni pedig pláne nem szeretek, ha őszinte akarok lenni, így kb. napi szinten saját magam ellen vétek, amikor bemegyek dolgozni.

Ott ugyanis ki vagyok biggyesztve mindenféle emberi lény elé, emellett ki vagyok téve az összes létező hülyeségnek, amivel csak elő tudnak állni, nekem mégis szerződésből jó képet kell vágnom, és mosolyogni, akkor is, ha minden apró baromsággal nekem esnek, meg belém kötnek, csak mert fölöttem valónak képzelik magukat, és jól esik a kifejletlen, ego vezérelte lelkületüknek, ha olyanba tipornak, aki tisztességes munkát végez.

Napi szinten egyre nehezebb kedvesen mosolyognom és úgy csinálni, mint aki nem hallotta meg az elejtett megjegyzéseket, mint aki nem akarná zúzógépbe küldeni az összes agyatlan idiótát, aki csak be tud tévedni. Mégis elvállaltam ezt a feladatot, mint valami mártír, aki így akar vezekelni a sok-sok rossz döntésért, amit hozott.

Forrás

Nem tudom megérteni, miért nehezítem meg a saját sorsom mindig, vagy miért nem jövök rá, mégis mi a fenét kellene csinálnom vagy megtanulnom. Mondják, hogy az ember életében azért történnek hasonló dolgok, és azért ismétlődnek bizonyos esetek, mert abból nekünk valami módon okulni kéne, és talán én vagyok túl buta, vagy ennyire nm tudok barátságos lenni saját magamhoz se, amiért képtelen vagyok megvilágosodni, és elkerülni az olyan helyzeteket, amik nem valami kedvesek a számomra, sőt, egyáltalán nem nekem valók.

De ez van, másoknak sem könnyű... Ők is csak jó képet vágnak, csak igyekeznek palástolni a saját gyötrelmüket – akkor is, ha mindezt úgy teszik, hogy közben a másikba tipornak bele. Egyrészt szomorú is, hogy csak így tudják jobban érezni magukat, de mindenki úgy igyekszik enyhíteni a személyes sérelmeit, ahogy csak tudja. Azzal már nem foglalkoznak, hogy mennyire káros és ártalmas az a módszer másokra, vagy éppen saját magukra.