Pancser

Mit adj isten, voltam olyan hülye, hogy eltüntettem egy egész mappát, az egyik legfontosabb mappát a gépemről. Egyik pillanatban még megvan, másikban pedig huss! Nincsen sehol. Próbálom visszaállítani, de... nem sok sikerrel, ám mégis sikerült pár finomságot megmentenem. ^^ Megpróbálok optimistán szemlélődni. Persze ezek csak kézzel meg nem fogható fájlok, de nekem akkor is fontosak, és most megint megtört ez az eset. Élni sincs kedvem. Hogy lehetek olyan balfasz, hogy kitörlök egy egész mappát? EGY EGÉSZ MAPPÁT TELE MUSE VIDEÓKKAL!!!!!! Komolyan mondom, mindjárt megölöm magam... És most Diaegóra - a gépem - is nagyon haragszom. Azt hiszem, nem is fogok vele csinálni semmit egy jó pár napig, illetve addig kénytelen vagyok vele dolgozni, amíg össze nem gyűjtöm megint a kis gyűjteményemet. Nem tudom eldönteni, hogy kit utálok most jobban, magamat vagy a világot vagy ezt a tetves gépet, hogy kitöröl olyat, amit álmomban sem akartam volna. Félrenyomtam volna? Talán. Megesik velem oly sokszor. Vagyis én vagyok a balfasz, hogy odalett egy évem munkája. Vagyis magamat kell utálnom. Még egy rovás az önutálati skálámon.

Muse- Feeling good Vidéo TwiiLiight-FTHR sélectionnée dans Musique

Olvass tovább

Promise of the century

I'm never gonna download anything till I get an External HDD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


I'm fucking nervous. If you wanna live long, don't get close to me! *almost explodes*


PS: It's not funny and it wasn't meant to be a joke. I don't wanna read funny comments because I'm not in that kind of mood. I wanna everyone to avoid me for a long long time. Thank you.

Olvass tovább

Unmázli

Őrizze meg az univerzum gyermeke az összes pozitív energiáját, és ne gondolkozzon negatívan, amikor azt kell látnia, hogy amelyik animét online szeretné megnézni eredeti japán hanggal és angol felirattal, azt rendszerint törlik hülye jutubtökfilkók mindenféle jogsértés miatt... Minek van akkor az a szar? Nagyokat sikkasztó hatalmi pozícióban tetszelgő emberekkel nem csinálnak semmit, akik ténylegesen vétenek a törvény ellen, de egy rohadt jó csatornát muszáj törölniük - sőt, egy csomót, és csak  a jókat -, csak mert voltak valakik olyan klasszak, hogy jó minőségben feltöltöttek valamit, hogy meg tudják osztani a többiekkel. Köztük velem is.

Most komolyan mondom, biztos milliós nagyságrendű bűnnel ért az fel, hogy feltöltött egy animét teljes egészében, ráadásul az openingeket és endingeket direkt kivágta az illető, hogy ne kössenek bele...

Szóval nem-tudom-ki, nagyon szépen köszönöm, hogy elrontottad az esti Sailor Moon S nézéseimet, pedig pont kezdtek izgik lenni a dolgok az évad közepe felé haladva... Úgy bírom, hogy mindig az kell nekem is, amit nem kaphatok meg. Letöltöttem két teljes sorozatot, csak foglalja a helyet, de mióta megvan minden, bele se szagoltam, nem, nekem újabb dolgokat kell keresni, hogy foglalkoztasson, de ha már megvan az összes fellelhető rész, akkor nem érdekel.

Utálom ezeket az online nézős dolgokat, mert sose tudom megnézni rendesen, hol a szar net, hol a megavideo hülye korlátja miatt, ha pedig letöltöm, teli lesz vele a gépem, de ráadásul akkor meg már nem is érdekel, ha rajta van a gépemen. Vannak tavalyról olyan filmjeim, amik szépen foglalják az 1 GB-jukkal a sok-sok helyet, de se kitörölni nem törlöm, se meg nem nézem. Fasza.

Fasza, hogy megint egy ilyen színvonalas és tartalmas bejegyzést sikerült hoznom - megint.

Olvass tovább

Muse and their Musers

If someone asked me 'How I learnt to speak English', I would say 'By Muse and their Musers'

Olvass tovább

Örül a lelkem

☻ Hát gyerekek, a cím és a kép magáért beszél. ☺

Olvass tovább

Az időtartam , amikor minden idegesít , és mindenből elegem van

Rohadtul nem erre számítottam, hogy az egyetem egy nagy kalap szar a kollégiummal és Péccsel együtt. Az egyetlen jó dolog ott, hogy az egyébként gyér minőségű Tudásközpontban van egy csomó könyv Orwelltől, és hogy megismertem Dórit.

Ellenben  a körülöttem lévő emberek nagy része egy szemfényvesztő faszkalap. Igen, káromkodok, igen, mérges vagyok, és igen, szarok rá, hogy ki ellenzi ezt vagy fordul le a székről felháborodásában. Rohadtul idegesít minden az utóbbi napoktól kezdve. Mondhatják, hogy a hormonok, és lehet, hogy őmiattuk vagyok most még a szokottnál is tüskésebb, de tojok rá, hogy mitől van, egyszerűen csak nincs kedvem Pécsen lenni. Vagyis a várossal még úgy ahogy elvagyok, meg az előadásokat is végig lehet unatkozni - az más kérdés, hogy csak életem értékes perceiből pazarlok az ott töltött idővel, de hát egyébként se csinálnék semmi értelmeset mostanában.

Az a helyzet, hogy rohadtul megfeküdte a gyomrom az, hogy a körülöttem lévő emberek nagy részét félreismertem: akik első benyomásra szimpatikusnak és rendesnek tűntek, azokról kiderült, hogy egy ... nem azok, akiknek gondoltam őket. És olyanok is vannak, akikről először rossz benyomásom volt, aztán közelebbről szemügyre véve őket ráébredtem, hogy ők a valódi jó fejek.

Az egyetlen jó dolog a kollégiumban, hogy a nap nagy részében egyedül vagyok, mert az elméleti szobatársam vagy órán van, vagy a barátjánál, de rohadtul idegesítő az, hogy amikor éppen vetkőzni készülök, hogy megyek fürödni, akkor hozza fel a leány megint a csődörét, hogy beszerelje a nyomtatót. És az hagyján, hogy a jövendőbeli szakmáját tekintve a lány - szőke lévén - egy idióta és egy rendezetlen, szétszórt tökfej, aki négy hetes ott tartózkodása óta nem képes elpakolni maga után, de amikor naponta arra kelek fel hét és háromnegyed nyolc között, hogy "Avast virus database has been updated" , mindezt persze max. hangerőn, az igencsak felteszi a bazinagy mérges I-mre a pontot, pláne ha éppen 10-kor vagy fél 12-kor kezdődik csak az első órám.

De miért is panaszkodom - legalább tuti nem alszom el.

Legszívesebben otthagynám az egész szar kócerájt, legszívesebben szarnék bele az egészbe - de persze kifizettették velünk azt a kaucióként bemutatott kéthavi lakbért előre, és most villantották fel a nagy igazságot, mint minden politikus a választások megnyerése után, hogy ők csak azért fizettettek velünk annyit, hogy ne most októberben kelljen kettőt. Nagy különbség van ám közte tényleg, hogy szeptemberben nyögök ki 36 ezret vagy októberben. Merthogy náluk fél hónappal előre kell befizetni a következő havi lakbért - vagyis tulajdonképpen okosabb lenne lemondani az október 20-ára rendelt 14000 forintos telefonomat, mert mégsem lesz Hawaii, hiszen október 15-ig be kell fizetni a novemberi lakbért. Pazar, hogy voltam olyan naív, hogy azt reméltem, "Na szeptemberben kéthavit befizetek, akkor jövő hónapban nem kell, és meg tudom rendelni a telefont a diákhitelből".

Szép kis álmok, úgy bírom, hogy mindig belerondít valami és/vagy valaki a szépen elrendezett terveimbe. De rohadjon meg, valahogy kiéhezem ezt a hónapot, mert én nem vagyok hajlandó visszamondani a megrendelésemet. Igenis megérdemlem, hogy legyen egy boldog napom ebben a kaotikus felnőttéletben, még ha utána  megfeszülök a pénzhiánytól, akkor is.

Arról nem is beszélve, hogy adóssággal kezdem majd az életem a suli után, de anélkül a havi harmincezer nélkül a családomat juttatnám csődbe. Diákmunka? Na igen. Nincs olyan munka az íráson kívül, ami nekem való lenne. Bár... szívesen elmennék annak a személynek, aki koncert közben adogatja a gitárt a zenészeknek, amikor csere van. Na, az az állás igencsak pöpec lenne, pláne, ha a Muse-nál dolgozhatnék.

Álmok és valóság. Szemétség, hogy mindig a valóság győz, méghozzá KO-val.

Ja, kihagytam, hogy az az izé Bloggeren, amikor az oldalad végére odabiggyeszted a /view - et, megváltozott, és tök szuper lett. Eddig is szerettem úgy nézegetni a blogokat, de már kommentelni is lehet onnan, szóval nagyon jó lett. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki.

Olvass tovább

Helyzetjelentés - vagyis még élek

Egészen tegnap estig fogalmam sem volt, mi lett velem, miért nem vagyok képes egy normális vagy ahhoz közelítő bejegyzést létrehozni. Úgy érzem, mostanában elkerül az Ihlet, pechszériám van, és ha olykor-olykor becsúszik egy-egy sikerélmény, az se repít fel a csúcsra. Ellenkezőleg, inkább még nyomorultabbul érzem magam tudván, hogy mik a hiányosságaim.


Tehát az alkotói mivoltom most alszik, méghozzá téli álomba szenderült már a nyár folyamán. Se írás, se rajzolás, se képszerkesztés, ami az én mércém szerint elfogadható lenne. (Ha egy bizonyos közegben lennék, most azt mondanám, hogy nem adok ki a kezeim közül pwoper munkát, de nem hiszem, hogy az idetévedők nagy része ezt értené. De ha mégis, annak örülök. ^^)


Az életemet már három hete - vagy lehet, hogy több mint három hete, csak most tudatosult bennem, hogy milyen unalmasak a mindennapjaim - takaréklángon élem, a mindennapok legfontosabb célképzetei  a következők:

• túlélni a kétszer-háromszor negyvenöt perces előadásokat és szemináriumokat,

• el nem aludni az órákon - különösen a hétfői és keddi első órákon, hogy a minden második heti teljes pénteki napról már ne is beszéljek -, és rendesen jegyzetelni,

• elkerülni az ellenőrt a buszon, mert hallottam már példát arra, hogy az október 31-ig érvényes gimis diákkal megbüntettek valakit,

• naponta csinálni magamnak kaját, és

• beosztani a pénzemet - magyarán inkább éhezek -, hogy minden hétvégén haza tudjak ruccanni.

Siralmas. A nyári szabadsághoz és semmittevéshez - és azokhoz a csodálatos másnap hajnalig tartó íráshoz - képest egyenesen förtelmes. És hiába nem volt még ZH-m, csak jobban félek attól, hogy se feleltetés, se dolgozat, majd csak a vizsgaidőszakban kell beszámolni arról, mit kellett volna a fejembe verni, mert rohadtul nem tanulok semmit, és hiába villog nekem két szaktársam, hogy ők két éve kihúzzák már azzal, hogy vizsga előtt két nappal állnak neki tanulni, mert nekem az nem megy.
Nem vagyok egy stréber, de tudom magamról, hogy mit nem tudok, és ha az utolsó két napban állok neki, abból aztán katasztrófa lesz - bár már volt mázlim, hogy tanulás nélkül jó eredményem lett, pl. az érettségi, de azért nem kockáztatnám meg, hogy éppen nem kel fel a szerencsecsillagom a vizsga napján...
De ott van a másik véglet is, hogyha rendszeresen, rendesen, lelkiismeretesen - és egyebek - tanulok, akkor decemberre-januárra tökre elfelejtek mindent, pláne, ha tudom magamról, hogy még az sem marad meg a lyukas agyamban, ami tényleg érdekel. Ezt még meg kell álmodnom, hogy lenne jó.


És akkor, életem egyik legnagyobb szívása:


Miért van az, hogy kinéztem magamnak egy rohadt érintőképernyős+qwertys telefont, ahhoz képest, hogy Samsung, még tetszik is, erre csak Telenornál meg Vodafonnál lehet kapni, ahol nem tudom megvenni, erre ma hívnak óra előtt a Témobiltól, hogy az Aranykártyás kedvezményem miatt részletre 2500 forintért vehetnék SE Xperia X10 minit - ugyanennyi havi törlesztőrészletért -, ami ugyanúgy érintőképernyős+qwertys, de ahhoz képest, hogy SE, rohadtul nem tetszik, mert kicsi. Miért, miért, miért????


Nem azért csináltam blogot, hogy ország-világ előtt egy telefon miatt nyavalyogjak, de remélem átérzitek, mekkora egy szívás ez.


Most vagy kihasználom Témobilos kedvezményeimet, ami valljuk be, sokkal célszerűbb lenne már a kedvezményes ár miatt is, vagy megfeszülök, és valahogy szerzek magamnak egy olyan Samsungot (ez pedig nagy valószínűséggel nem fog menni).


Most éppen még el vagyok képedve, miért is vagyok ilyen szerencsétlen, és miért ezt tartottam a legfontosabbnak ide kiírni, mikor vannak ennél sokkal komolyabb és prioritást élvező témák, ezért inkább a közzétételre kattintok, mielőtt írok egy novellát arról, hogy nem tudom megvenni életem-harmadik-szerelme-telefonomat. (Mellesleg fel nem tudom fogni, hogy fordulhatott velem akkorát a világ, hogy SE helyett Samsungot akarok...)

Olvass tovább

Unatkoztam és volt időm photoshopolni - egy poszt Berrynek

Drága, drága bétám és PS mentorom!


Panaszkodtál, hogy ritkán veszek fáradtságot, hogy posztoljak valamit. Hát most lehet szörnyülködni, mit alkottam a hatásodra. xD


Most csináltam ilyet életemben először, és tudom, hogy pocsék ízlésem van - kivéve zenében :P -, de azért remélem, büszke vagy rám egy pöppet. :P

Olvass tovább

Napi bölcselet

Érdekes, mikor azt veszem észre magamon, hogy azok az illetők idegesítenek és küldeném el őket a francba, akikre tegnap még valamiért felnéztem és tiszteltem is őket. De nem ma. Ma nem többek ők, mint idegesítő kis paraziták, akik ellepik a news feedemet. De én nagylelkű vagyok, és nem unlike-olom őket, hanem nemes egyszerűséggel elhide-olom a posztjaikat, meghagyva őket abban a tévhitben, hogy nincs eggyel kevesebb like-olójuk...

Ezek a fránya érzések és hangulatváltozások - sosem igazodom ki rajtuk.

Olvass tovább

Azok a percek , amikor legszívesebben nem is léteznék

Antiszociális hajlamaim vannak - sosem tagadtam, egyedül  a szavak világában érzem jól magam. Erre mit csinálok, én a nagyokos? Jelentkezem az isten feje tetejére egyetemre, ahol mindenki vedel, és úgy veszem észre, éjjelente, tanulás helyett is vedelnek.
Meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok stréber, de ha már egyszer egy ilyen költségbe vertem a szüleimet, hogy kollégiumi díj és egyebek - amíg nem utalják a diákhitelem -, akkor egyszerűen illendő lenne elvégezni, de így hogy? Sosem voltam rendes koncerten, kivéve falunapokon egyszer vagy kétszer, de nem is kell, mert elég csak kinyitnom az ablakomat, és minden este ingyen koncertet adnak itt elő különböző emberkék, fiúk és lányok, amúgy is, de részegségtől még inkább fals hangjukon.


Én, a barom, idejövök a biztonságos, szomorúfűzfa alatti hintaszékemből egy háztömbbe, ahol ismeretlen emberek vannak ismeretlen és nekem nem bejövő, hülye szokásaikkal, hogy mindenféle behatásnak tegyem ki magam. Miért is nehezítem meg a saját életemet???


Van egy szobám, már majdnem hozzám nőtt afféle helyi félmenedékként, erre idejön Ő, a nagymenő, azzal a stílussal, ami egy másik sráccal párosítva annyira tetszett, ide be az intim szférámba, és valósággal elveszi tőlem  a levegőt. Inkább halnék meg, mint hogy közöm legyen egy ilyenhez... (Semmi durvára nem gondolok, egyszerűen egy levegőmolekulán nem akarok osztozni vele.)


Ráadásul annyi esze nincs a művelt fejében, hogy bemutatkozzon, se a barátnőjének - Yes, she's my roommate. -, hogy azért vagy magától bemutatkozik nekem pasi létére, vagy megporosodott etikett-érzékem után haladva úgy érzem, igenis a csajszinak kellett volna bemutatni a csődörét.


Utálom ezt, az ilyen mérhetetlenül, végtelenül nagyarcokat, akiktől szabályosan megfulladok. Persze természetes kiválasztódás van, és az erősebb marad életben, de ha már a másik oldalon születtem, és nem akarom magam kicsinálni ezért, legyen olyan szíves minden alfahím és alfacica, hogy kerüljenek el jó messzire.


Ismeretlen és szomszédlány voltam, aki nem kért a cukorkádból - pont. 

Olvass tovább

Bliss

No matter where in the world I am, you will be my only one. The only wonderful thing in this fucking world who can please me.

Olvass tovább

A morcos házigazda megszólal

Visszaállítottam chatre a CAPTCHA-kódot, mert elegem van a sok baromból, aki össze-vissza írogat chatre. A kód mellett ez nem történik meg. (Ha esetleg mégis, én kód mellett még nem tapasztaltam.)

Szóval eddig se volt senki valami aktív felhasználó két ember kivételével -  igen, számon tartom, Olivia & Berry -, szóval ha valakit esetleg megszállna a szentlélek, és nagyon közlési vágya lenne, az  a kódon is átverekedi magát.

Piper voltam, és igen, nem éppen a legjobb formámban... Ne bosszants fel jobban!

Olvass tovább

A brand new person goes into the unknown life

Tegnap este - vagyis inkább már ma éjjel - eltűnődtem, hogy nemsokára egy új közegbe kerülök, és egy olyan új élet küszöbén állok, amitől félek is, de épp annyira várom már, miként tudom megállni a helyem.

Eltűnődtem, mi lesz, ha új embereket ismerek meg, és milyen válaszokat felelek majd a kérdéseikre. A nevemet, egyéb adataimat, a családom jellemzőit régóta ismételem már, ám az, hogy blogom van, hogy írok néhanapján, még nekem is új, és ezért izgulok, hogy hogyan fogok erről nyilatkozni, miként fognak ezekhez viszonyulni.

A fantáziám azonban most sem hagy cserben.

A felsőbbrendű:

"Nézd már, az új lány! Gólyatáborban se volt, most meg azzal akar menőzni, hogy blogol és írogat. Lefogadom semmi nem igaz belőle. Mi? Író akar lenni? Ez??! Ugyan, csak rá kell nézni, egy szerencsétlen idióta, ha meg is jelenne könyve, lefogadom az apja pénzelné vagy egy őskövület pasi, akire ráakaszkodott."

Az ikerlélek:

"Én blogot vezetek, és szabadidőmben, ha tehetem, történeteket írok. Mi? Hogy te is?? Ez szuper! Jól ki fogunk jönni egymással!"

Ez a fenti jelenet biztató, ám nem tudjuk, mire gondol a másik. Vagyis: az álszent:

"A fene enné meg, le fog körözni. Már a múltkor is ráakadtam a blogjára, de direkt nem írtam semmit.  A francba, egy újabb rivális. Nem baj, azért közel kerülök hozzá, hátha előnyömre válik. Végül is jófejnek tűnik, csak kicsit fura..."

De nem lehetünk mindannyian pozitívak - A trónját féltő királynő:

"Még hogy író! Na persze! Kenterbe váglak, kisanyám, ha veszélyeztetve érzem magam, abban biztos lehetsz! Lehet, hogy kaptál már pár dicsérő szót, de nálam tuti nem lehetsz jobb. Ám ha mégis, én kicsinállak! Van pár felsőbb éves ismerősöm..."

Akárhogy is lesz, kicsivel több mint tíz nap, és jön a fekete leves, az élet habos oldala, a marcipánnyuszi a csokitortán. Két hét, és egyetemre megyek.

* * *

Ez a szám az én nagy kedvencem. Örökös szívmelengető, önbizalom növelő, jó érzéssel eltöltő dal a Muse-tól, ami optimistává tesz. Ez az Undisclosed Desires.

Olvass tovább

Family life

Szülők veszekednek. Apa keze lendül. Gyerekek felsírnak, magukat okolják. Eddig csak filmekben láttam ezt, de a valóságban is így van.

Az egészben az a legmulatságosabb, hogy még ennek ellenére is megszorul a szívem, valahányszor az kerül szóba, elhagyjuk. (Más kérdés, hogy nem tudjuk, mert nincs pénzünk és nem tudunk hova menni.)

Nem rossz ember ő, nem. Csupán két személyisége van - vagy egy nagyon rafinált mélyen szadista lélek, ki remekül alakít egy alibit. Gyáva. Gyáva, mert erejét csak a családon belül meri fitogtatni, sehol másutt.

Sajnálom. Sajnálom őt, mert ha valóban működik a karma és a ledolgozandó bűnök, neki aztán bőven lesz még mit tanulnia következő életében.

S mi a legrosszabb? Hogy gyenge vagyok, s nem tudok segíteni anyámnak. Gyenge nő vagyok, ki még alkalomadtán a saját árnyékától is megijed.

Ez egy elbaszott világ, egy elbaszott élet, egy elbaszott család. Nincs kiút.

Olvass tovább

Peace and joy in your mind

A nap perzsel, már-már éget a levegő körülöttem. Kezemet a homlokom fölé tapasztva próbálom enyhíteni a vakító fényt. A meleget sugárzó égitest már túlhaladt a delelőn, és én még csak most keltem fel.

Azt gondolják, fél napot átaludni semmitmondó, lusta cselekedet. Pedig nem... nem igazán az. Álmokat látok, értelmetlen képsorokat, amik között tehetetlenül ugrándozom. Fogalmam sincs, mit sejtet az egyik, de én már egy másikban találom magam, különféle helyzetekben, különféle szerepekben, más-más nézőpontból látva az eseményeket.

Úgy érzem magam, mint egy vándor utazó, aki mindenhol ott van és mindent lát. Emiatt pedig sok mindent tudok és csalódom, hogy legbelül nem tartozom sehová. Senkihez.

Csak áltatom magam. Mit keresek én itt ezen a világon? Mi kellene, hogy a feladatom, a terveim legyenek? Ki vagyok én, és mi célból születtem? Nem találom a helyem sehol. Úgy érzem magam, mint egy üres test, amiből hiányzik valami. Nem az érzelem. Érzéseim vannak, az egész palettát bemutató emóciók, sok olyannal, melyeket legszívesebben kihagynék.

Nem hiszek abban, hogy csupán a másik felemet kellene megtalálnom, és egésznek érezhetném magam. Az ilyen túl szép, túl egyszerű, és túl... visszataszító. Nem akarok másoktól sem függeni, nemhogy egyvalakitől, aki a vesémbe lát. Hisz hiába találnám meg azt, akitől megszűnik az üresség, nem biztos, hogy ő akarna engem ebben a formában, ahogy az sem biztos, hogy találkozom vele. Mert éreztem én már egy röpke pillanatig, hogy egész vagyok - életem legcsodálatosabb tavasza volt. De ez a mágia nem tartott sokáig és nem volt elég erős, hogy türelmesen várjon, fél lángra eresztve.

Az öröm és a jóság elmúlt, én összetörtem. Aki elárasztott engem a tökéletesség érzésével, eltűnt, eltávolodott, mint a felszálló köd, engem pedig magamra hagyott csupa-csupa felerősödött negatív érzéssel. Harag, irigység, bosszúvágy, csalódottság. Csalódtam benned és magamban, csalódtam, hogy el tudtál vakítani. Ha nem te vagy az én emberem, aki teljessé tesz, nem volt jogod elkápráztatni a fényeddel. Mert nem vagy az enyém, s én nem lehetek a tiéd, de most már senki sem pótolhatja az érzést, amit keltettél bennem. Gonosz vagy, egy gonosz csaló, ki meggondolatlanul tepersz át lelkeken, s döntöd rombolásba őket. 

S mindezt akarva vagy akaratlanul? Ahogy elnézlek, már nem tudom, ki vagy, pedig valaha azt hittem. Már nem tudom, ki vagyok én hozzád, pedig valaha reménykedtem benne. Egy arc vagy, egy jelenés a többi közt, bár számomra mégsem tudsz egybeolvadni a tömeggel. Megakad rajtad a szemem...

Távolba nézek, az ég alját haragos-kék felhők karcolják. Leeresztem szemem elől a kezem, és elmosolyodom. Bárcsak vihar lenne, tomboló, földbe markoló! Kint állnék az esőn, hagynám, hogy a természet kimossa belőlem a csalódást, a keserűséget. A vágyódást és a hamis illúziót, mit te keltettél bennem.

Olvass tovább

Crying after you

I love you. I love you with all my heart, with all my soul. You are the air I can breath, you are the sunshine in my dreams. You are the dark, the deepest thing of my soul. You tease me, you please me. I cannot be with you, you cannot know I breath. I breath moment by moment just because of you. You are my angel, you are my devil. Why couldn’t you stand by my side? I hate you. I hate you with all my envy. How could you be so happy while I am screaming after you? Do you want to heal me or do you want to kill me? Why… Why?

Olvass tovább