make a deal with God...
Elegem van abból, hogy másokkal kell osztozkodnom azon, ami szerepet játszik az életemben. Állandóan, folyton, mindig. Tulajdonképpen még a nevem sem az enyém, azt is viselik mások. Mindig csak egy kevés jut valamiből vagy semmi. Nemcsak tényleges szabadság, tényleges tulajdon sem létezik. Van valamid, aztán meglátod másnál, onnantól kezdve pedig megvan az a láthatatlan kötelék köztetek, van bennetek valami közös, amiért ugyanazt választottátok. Legyen az valamilyen tárgy vagy akár egy másik élőlény. Akarsz valamit: vagy részesülsz belőle, vagy nem. Vágyakozol valamire, nagyon, nem hagy nyugodni, de nem mersz lépni, s más, aki mer, aki azt hiszi, hogy ő megteheti, neki szabad, sőt, kötelessége, nos, ő elveszi, ami a tiéd is lehetett volna. És ez a csalódás, ez a fajta fura fájdalom mély nyomot hagy benned, letaglóz jobban, mint egy fogfájás, annyira, hogy még féltékenységet érezni sincs erőd. Csak azt a sötét, kegyetlen hideg valamit, ami megragad benned, mélává teszi a tekinteted, ami örökösen arra késztet, hogy tehetetlenül bámulj ki a fejedből, hátha meg tudod érteni tudat alatt, hogy miért. Miért?
* * *
*Nehéz dolog önbíráskodni. De ha mások is rányomhatják a lelkedre csizmájuk sáros nyomát, te miért ne tehetnéd meg?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése