"Best, you've got to be best
You've got to change the world
And use this chance to be heard
Your time is now"
Röviden és tömören:
- vizsgateljesítés *nem hozza lázba*
- még több vizsga, amire tanulni kell mint állat *frusztrált, amiért nincs ideje a hobbijaira*
- nem találom sehol a régi fotóimat *mérges*
- éjjeli rossz álom után sikítva ébredés *pirul*
- hetek óta tartó magány- és hiányérzet *kötelet keres*
- egyszer fent, sokszor lent *agyrázkódása van már tőle*
Ezen kívül abszolúte üresnek érzem magam belülről, mintha a fejemben még káposztalé sem lenne.
A mai nap leginkább viccesnek mondható eseménye:
- amikor anyu azt mondja nekem, ne legyek sose olyan elkényeztetett picsa leány, amilyenek rendszerint fel szoktak bukkanni amcsi, gimis élet-középpontú filmekben. Az a mindenáron népszerű akarok lenni/maradni típus, tudjátok, a pompomlány, a szépség - aki belül egy szörny -, a hisztérika. Az a fajta lány, akitől érgörcsöt kapok, és akit legszívesebben pofán verne a legtöbb ember egy hatalmas nagy szívlapáttal.
Azért volt ez egy igencsak szívmelengetően vicces megnyilvánulása drága ősömnek, mert még csak a közelében sem voltam soha, hogy ilyen legyek. *proud herself*
A mai nap legcsodálatosabb eseménye:
- (buszon hazafelé, ablak mellett ülve) Napnyugta, a fülemben a Muse egyik csodálatos szerzeménye, a Blackout szól élő verzióban. (HAARP-ot néztem ^^) Tökéletes időzítés, tökéletes pillanat. A Nap nyugodni készül, felhők takarják el, aranyló sugaraival próbálja megérinteni a földet. Leírhatatlan érzelmek. Azon ritka pillanatok egyike, amiket időnként átél az ember. A pillanat, amikor minden tökéletes, a szememet simogatja a természet szépsége. Az érzés, amire emlékezni szeretnél, a kép, amit legszívesebben egy fotóalbumban tárolnál, hogy a különleges varázs elmúltával is fel tudd idézni később az édes emléket. De a pillanat, a tökély, a mágia elszáll - próbálod örökre megőrizni az emlékeid között, de elhalványul, elmosódik, felhígul. Átadja a helyét sok más ilyen pillanatnak. Remélem, azokban a hírhedt utolsó percekben a halálom előtt ezeket a képeket elő tudom hívni az agyredőm egyik rejtett zugából, és elégedetten, elbűvölten ér majd a halál.Igen, ez egy igen szép vég lenne...
A mai nap legboldogabb eseménye:
- cirka 18 percet beszélni telefonon Zsével. Bár marjuk egymást olykor, mint ahogy a víz mossa a partot, de a szeretet megmarad, talán örökre most már. Vagyis részemről igen. :)
On the way to go to home |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése