Bridget Jones

Nem megy az írás. Minden szavammal elégedetlen vagyok, egymás után törlök ki mindent... Rémes, szánalmas, bosszantó, sötöbö.

Viszont van valami, amit nagyon szeretek, az pedig ez:

És ez:

Olvastam a két részről mindenféle véleményt, de én imádom őket. Bár 2001, illetve 2004-es filmekről van szó, számomra sosem mennek ki a divatból, és akárhányszor nézem, végig röhögöm szinte az egészet, ami igazán jólesik alapjáraton is, de a borús hangulataimban mindenképp. 

A három főszereplőt imádom - különösen Colin Firth-t Mark Darcyként -, szerintem nagyon jól hozzák a karaktereket. Hugh Grantnek talán ez az egyetlen filmje, amiben bírom. Ő bár a tapló szerepét játssza, de utálni akkor sem tudom - ami elég fura -, olyan kis buzeráns, akin jót röhög az ember. (Mondjuk alig akad olyan jelenet, amin ne röhögtem volna szét a fejemet...)

Bridgetről írták, hogy idegesítő a karaktere, de ezzel én nem értek egyet. Nem tökéletes, általában jól elcseszi a dolgokat, de az esetlenségében is van valami, ami bájos, vagy nem is tudom. Könnyebben azonosulni lehet vele, hiszen ilyen bakikat akárki elkövethet.  Az egész filmnek nem olyan idilli hangulata van, nem gyönyörű benne minden és mindenki, hanem életszagú.

Magával tud ragadni, ki tud szakítani a hétköznapokból, a nyomorúságos perceimből, meg tud nevettetni, és ez nekem mindennél többet jelent. Lehet, hogy nem e két múving pikcsörsz a világ legjobb filmalkotása, de az én lelki világomnak tökéletes. Akárhogyan is próbálok itt bűvészkedni a szavakkal, a lényeg, hogy jó és pont.

* * *

Bridget Jones: Wait a minute... nice boys don't kiss like that.
Mark Darcy: Oh, yes, they fucking do.