Már kezd enyhülni a hatása, de most vagy egy fél órán keresztül olyan jó kedvem volt, amit ha őszinte akarok lenni magamhoz, meg sem érdemelnék. Kiállhatatlan vagyok, hisztis és irigy. Na meg a többi. És ma elgondolkodtam, hogy jobban kontrollálni kéne magam, mert igazán nem kéne másokat félrevezetnem a műmosolyommal.
Az az igazság, hogy bármennyire is szeretném azt gondolni magamról, hogy jó vagyok, érek valamit, hogy egy szuperfontos szuperhős vagyok, a valóság az, hogy sosem leszek ilyen, talán csak a karaktereim. Őket gyakran magamról mintázom - illetve olyannak, amilyen lenni szeretnék -, magukat erősnek mutató nők, akik a leplezett könyörtelenségük és hidegségük mögé rejtik, hogy végtelenül törékenyek és sebezhetőek. Ellenségesek, mogorvák, de csupán azért, hogy ne omoljanak össze mindenki szeme láttára. És bármennyire is szeretnék, ha tudnák mások ezt róluk, ha tudnák, hogyan is működnek valójában, a környezetük csak azt látja, amit a maszk, az álca láttatni enged - hogy kibírhatatlan, elviselhetetlen perszónák egytől egyig. Olyanok, akik számára nem létezik happy end.
Az az igazság, hogy bármennyire is szeretném azt gondolni magamról, hogy jó vagyok, érek valamit, hogy egy szuperfontos szuperhős vagyok, a valóság az, hogy sosem leszek ilyen, talán csak a karaktereim. Őket gyakran magamról mintázom - illetve olyannak, amilyen lenni szeretnék -, magukat erősnek mutató nők, akik a leplezett könyörtelenségük és hidegségük mögé rejtik, hogy végtelenül törékenyek és sebezhetőek. Ellenségesek, mogorvák, de csupán azért, hogy ne omoljanak össze mindenki szeme láttára. És bármennyire is szeretnék, ha tudnák mások ezt róluk, ha tudnák, hogyan is működnek valójában, a környezetük csak azt látja, amit a maszk, az álca láttatni enged - hogy kibírhatatlan, elviselhetetlen perszónák egytől egyig. Olyanok, akik számára nem létezik happy end.
Úgy gondolom, magam is ilyen vagyok, bár az álcám korántsem tökéletes, és lenne még mit tanulnom, hogyan kezeljem az érzéseimet, hogyan alkalmazzak pókerarcot. Pl. ha meglátom Aladárt felszállni Aladárfalva I.-en a buszra, onnantól kezdve kész, végem van, az arcomra fagyott az az idióta vigyor. És mégsem lehet becserkészni valakit egy rémisztő vihogással...
Persze maga a becserkészés sem valósulhat meg, soha. Hiszen nem is tudom, mit gondoltam, hogy belép valaki az életembe, aki elfogad, szeret engem, és boldog leszek? Nem, nekem ez nem megy. Már elkezdeni sem tudom, nemhogy nem megbántani valakit. És tuti megbántanám, mindenkit megbántok, ehhez nagyon értek.
És a minap olvastam is egy idevágó idézetet, amit mindjárt elő is keresek, mert fejből nem tudom olyan jól.
˝A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az.˝
(Étienne Rey)
Én szerelemre vágyok, azt hiszem. Egyszerűen csak némán üvöltözik a lelkem, ki vagyok éhezve arra, amit mások szerelemnek hívnak. Érezni akarom, megismerni, hogy milyen. Az összes méz ízével, az összes fájdalmával együtt. És azt szeretném, ha más is ugyanúgy érezne irántam, mint én őiránta. Úgy gondolom, nem olyan bűnös dolog ez, hiszen minden ember vágyik erre a szerelemféle csodára. A baj akkor kezdődne, ha ezzel a kis játékommal megbántanék valakit, azt pedig nem akarom.
Ha a történelem nagyjai tudták volna a nagy hibákat, amiket majd elkövetnek, akkor elkerülték volna őket. Én biztosat nem tudok, a kis "radarom" viszont itt van, létezik, és működik. Óva int, figyelmeztetni próbál, megvéd. Amikor hallgatok rá, ámulhatok azon, hogy igaza volt, amikor eleresztem a hangját a fülem mellett, akkor foghatom a fejem, hogy miért nem hallgattam rá, s tettem, amit mond, mert utólag kiderül bizony, hogy jobb lett volna.
Ha a történelem nagyjai tudták volna a nagy hibákat, amiket majd elkövetnek, akkor elkerülték volna őket. Én biztosat nem tudok, a kis "radarom" viszont itt van, létezik, és működik. Óva int, figyelmeztetni próbál, megvéd. Amikor hallgatok rá, ámulhatok azon, hogy igaza volt, amikor eleresztem a hangját a fülem mellett, akkor foghatom a fejem, hogy miért nem hallgattam rá, s tettem, amit mond, mert utólag kiderül bizony, hogy jobb lett volna.
Nem vagyok látnok, sem jós, nem látom a lottószámokat, csupán megérzéseim vannak, amik gyakorta bejönnek. És ezen ismeretek tudatában nem engedhetem el magam, nem lehetek egy szertelen, szeszélyes kölyök, aki a hirtelen hozott rossz cselekedeteivel olyan következményeket ereszt szélnek, amik másokat is befolyásolnak, másokra is kihatnak. Bár nem vagyok egy angyal, de okosabbnak kell lennem valamilyen tekintetben. Még sokkal okosabbnak. És megfontoltabbnak. Felnőttnek, ahogy illik.
Tehát, köszönöm, drága Aladár, hogy felderítetted ma a napomat - nem tudom, mi ez, sors, vagy isten unalom elleni játéka, hogy ilyen cikis helyzetemben pottyantál elém, még szerencse, hogy katasztrófa nem történt -, de azt hiszem, ideje meghúzni azt a bizonyos határvonalat. Persze úgysem fogom tudni betartani, és valószínűleg nem nyugszom, míg ki nem derítem a kis infókat rólad, de igyekszem moderálni magam.
Azért vicces ez az egész szituáció: olyan érzéseket keltesz bennem, amikről nem is gondoltam, hogy valaha megtapasztalhatom őket. Ez bizonyítja azt, hogy én is egy egyszerű ember vagyok, ami az őszintét beismerve talán picit csalódást is okoz nekem. Ki ne szeretne különleges, igazán különleges lenni?
Azért vicces ez az egész szituáció: olyan érzéseket keltesz bennem, amikről nem is gondoltam, hogy valaha megtapasztalhatom őket. Ez bizonyítja azt, hogy én is egy egyszerű ember vagyok, ami az őszintét beismerve talán picit csalódást is okoz nekem. Ki ne szeretne különleges, igazán különleges lenni?
Ma különleges perceket okoztál nekem, egy fokot fejlődtem is, mert most kivételesen nem remegett mindenem, mikor a közelben voltál. Vagyis igaza volt Bének, hogy idővel elmúlik a szabályos rosszullét, a fene gondolta volna... Már csak a bárgyú vigyorral kéne valamit kezdenem.
Francba, az egésznek Vénusz az oka! Meg ez a gyönyörűszép dal, ami megint bepasszolt ide. Mint a jó múltkor a Somewhere I Belong - keresem magam, keresem az utam, kereslek Téged is, erre felcsendül ez a dallam, és Te szembejössz velem. Érdekes véletlenek.
* * *
"Your Arms Feel Like Home"
I think i've walked too close to love
And now i'm falling in
Theres so many things this weary soul can't take
Maybe you just caught me by surprise
The first time that i looked into your eyes
There's a life inside of me
That i can feel again
It's the only thing that takes me
Where i've never been
I don't care if i lost everything that i have known
It don't matter where i lay my head tonight
Your arms feel like home
Feel like home
This life aint the fairy tale we both thought it would be
But i can see your smiling face as it's staring back at me
I know we both see these changes now
I know we both understand somehow
There's a life inside of me
That i can feel again
It's the only thing that takes me
Where i've never been
I don't care if i lost everything that i have known
It don't matter where i lay my head tonight
Your arms feel like home
They feel like home
(hold on, you're home to me)
There's a life inside of me
That i can feel again
It's the only thing that takes me
Where i've never been
I don't care if i lost everything that i have known
It don't matter where i lay my head tonight
Your arms feel like home
They feel like home
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése