Az ember csak túlesik a filó vizsgán, a következő kommunikáció vizsga pedig csak szerdán lesz - hál istennek csupán 7 tétellel -, és már egyből úgy érzem magam, mint aki előtt ezernyi ajtó nyílt meg. Most éppen filmeket töltök, vagy hármat egyszerre. Nem is tudom, minek, hiszen úgysem fogom megnézni őket, csak vannak a gépen. De majd egyszer jól jönnek valamikor.
(Közben végleg nem hiszek istenben, amiért vissza kellett jönnie a szobatársamnak. Pár másodpercet volt a szobában, de máris elzavarta az írókámat... Egyszerűen csak utálom őt.)
Ma meg fogom írni azt a nyamvadt házi dolgozatot, megtanulok a hét tételből igenis hármat-négyet, és holnapra nem marad sok. Aztán ha túlesek a kommunikáción is, jöhet a nagy készülődés szombatra. Attól a tárgytól nagyon félek, mert nem írtam meg a zh-t, és majd lehet szóban kérdezi ki tőlem az összes fogalmat, amit csak tud. Ennek a tárgynak még a nevét se tudom megjegyezni, csak úgy hívom, hogy "pénteki óra", mert kéthetente péntekenként volt. Dupla. Reggel 8-tól du. 3-ig, egyórás ebédszünettel. Vagy Háromszor voltam bent rajt: az első órán, még egyen, na meg egy zh-n. (Két tantárgy egymás után, de ua. a nőci tanítja.)
Szóval, ha vége lesz ennek a förtelmes hétnek, vasárnap szépen hazamegyek, és voilá, majd csak jan. 24-ére jövök vissza legközelebb. ^^
Addig pedig olvasni fogok meg írni. Nem tudom mit, hogy folytatom-e egy megkezdett sztorimat, elkezdek leírni egy eddig csak fejben létezőt, vagy kitalálok valami teljesen újat, és azt. Tök minden mit, de akkor is írni fogok. Meg rá akarom magam szoktatni a kevés alvásra. Rájöttem, hogy nekem az a lényeg, hogy sötétben tudjak aludni pár órát, és akkor már jól vagyok. Mikor éjjelente írtam, és reggel 6-kor feküdtem le, akkor is az volt a legrosszabb, hogy világos volt már, mire ágyba kerültem. Szóval éjjel alvás, nappal meg egyéb dolgok. Jó lenne mondjuk minden nap reggel 8-kor felébredni, mert ha korábban kelsz fel, akkor hosszabbnak tűnik a nap, mintha lassabban menne az idő, és látszólag több időd van.
És a legfontosabb: lassan, de biztosan növekednek a nappalok.^^ Jön a tavasz, jajj, de várom már. Az a sok szép zöldellő fa, madárcsicsergés, NAPSÜTÉS. MELEG. Végre nem kell hülye pulcsikban meg csizmákban mászkálni, jöhet a tornacsuka - igaz, amíg szerencsére nincs hó a környezetemben, még mindig abban járok :P A lelkem egy része 2010 tavaszán maradt, és bár hiába tudom, hogy még egyszer nem fog megismétlődni az a csodálatos három hónap, de akkor is a szívemhez nőtt. Meg szép is. Orgona, lehetőleg lila. Zöld fű, friss, sarjadó hajtások. Nem olyan, mint most. Ha szétnézek, mindenhol kopár fákat látni, a Napot felhők takarják el többnyire, minden olyan depis. Csak a fagyos levegőt szeretem ilyenkor, meg a téli csillagképeket. Hiányzik már egy kiadós meleg nyári zápor villámlással és mennydörgéssel. Sétálni mezítláb a pocsolyákban, elázni az esőn... Ha összeszedem magam, és hízok pár kilót, talán a szoknyámat is fel tudom majd venni, és nem fog úgy állni rajtam, mint fogpiszkálón a kukás zacskó.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése