Ki a kertbe!

Ha pár éve azt mondták volna nekem, hogy én élvezni fogok a kertben gazokkal – értsd: növények Piper-nyelven – piszmogni, akkor tuti biztos, hogy képen röhögöm... Ne tessék félreérteni, szeretem a virágokat, a fákat, meg a mindent, de hogy én gondját tudjam viselni egyetlen élőlénynek is,...

Olvass tovább

Kifogyunk a témából?

Amikor anno egyik blogger ismerősömnek ecseteltem a különböző ötleteimet, a válaszában mindig megemlített legalább egy, már publikált könyvet, ami hasonló – rosszabb esetben ugyanolyan – témában íródott, mint az én kisbaba cipőben totyogó, zseniális történetkezdeményem. Lehangoló volt,...

Olvass tovább

Időzavarban

Szép dolog a tavasz, meg hogy egyre több a napsütéses órák száma is, de a márciusi óraátállítást rettentően utálom, hiszen amellett, hogy elveszítünk egy órát, teljesen összezavarja a szervezetet is.  Tegnap éjjel alig bírtam elaludni, mert túl fiatalnak éreztem az időt, és ma is, egész nap...

Olvass tovább

Az ébredő utálat, avagy minden, amiért nem szívelem a legújabb Star Wars epizódot

Mióta a film debütált tavaly decemberben, megannyi kritikát és élménybeszámolót lehetett látni róla, így voltaképpen nem fogok újat mondani most ebben a bejegyzésben. Hogy miért írom meg mégis? Nem tudom, először nagyon dúlt bennem az érzelem, hogy miután láttam a kis művet, azonnal ki kell írnom...

Olvass tovább

Nim szigete

Először hallva a filmről nem igazán hozott lázba, sőt, nem is igazán értettem, miről szól első nézésre. Azonban magával ragadott a különös történet, a hangulat, ezért valahányszor elcsípem a tévében, mindig megnézem, így gyakorlatilag az egyik kiskedvencemmé vált, noha az is igaz, hogy élek-halok az...

Olvass tovább

Megtörten

Nehéz dolog motiváltnak maradni a világban, amikor mindegy, mit csinálsz, az valakinek sose tetszik, és valamiért folyton beléd kötnek – most tudom, hogy erről szól az élet; ócsárolnak, ha hibázol, ha meg jól csinálod, akkor nem éri szó a ház elejét. Az persze természetes, hiszen az a norma – a szép, a hibátlan és a jó. Nem hazudok, pokolian érzem magam ez után a hét után, bezsebeltem pár...

Olvass tovább

Filmek, amiket nagyon nem várok

Mindannyiunk számára léteznek azok az örök klasszikusok, amik – legyenek bár két hónapos, vagy két évtizeddel ezelőtti filmek –, mégis a kedvenceink, sosem unjuk meg őket, és bármikor meg tudjuk nézni őket anélkül, hogy akár picikét is csömört kapnánk. Nos, számomra ilyen az a két film is,...

Olvass tovább

Filmek, amiket nagyon várok

Nagy mozirajongóként szinte másból sem áll az életem, mint egyik filmpremierre várni a másik után, röviden nehéz a fangirl lét. A nagy várakozás közepette úgy döntöttem, csokorba szedem azokat a látnivalókat, amikért a legjobban izgulok idén. 1. Captain Ameica – Civil War Amikor még csak...

Olvass tovább

Aequinoctium

Ezt a szót egészen úgy két.., három..., négy... – nemfolytatomtovább... – másodperce ismerem, amikor is egy kis memóriafrissítésként rákerestem a tavaszi napéjegyenlőségre, ami latinul hangzik így. S hogy miért is fontos ez most? Nos, csupán azért, mert eme neves jelenség napja a kedvenc...

Olvass tovább

Iszony

Nem akarok se antiszociális, se embergyűlölő lenni, de amikor már szabályos gyomorgörcsben kell élnem a mindennapjaim, csak mert egy habókos fazon rám van állva a munkahelyemen – lásd a Pasik c. bejegyzést –, akkor igazán kellemetlenül telnek a napjaim, értsd: minél jobban rettegek, hogy ne fussak össze az illetővel, annál jobban belé botlok. Alapvetően barátságos és megközelíthető embernek...

Olvass tovább

Nyelvtani bakik: A vagy és a vessző

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.)  Viszont lassan 5 éve nem ültem...

Olvass tovább

A Föld után

Sci-fi? Ide vele! – Nagy csillagászat-fanatikus és űr-megszállottként mondhatni ez a mottóm, ezért nincs is számomra annál rosszabb, mint egy pocsék sci-fi film. A Föld után című... „alkotást” megnézve sajnos megint el kellett pityeregni magam, hogy igenis tudnak förtelmes mozikat gyártani, mégpedig...

Olvass tovább

Amikor már nem...

Van az a momentum, amikor ráébredsz, hogy már nem bírsz tovább faarccal lenyelni mindent, hiába muszáj, sőt kell. Az a pillanat ez, amikor egyszerűen kicsúszik a lábad alól minden, nem gondolkodsz józanul, és nem tűrsz, azt mondod: Elég volt! Nos, ma én így jártam. A fél szombatomat!!!!!! napomat egy olyan munkahelyen töltöttem, amit a szívem legmélyén ki nem állhatok – azt nem mondanám,...

Olvass tovább

A „félig kész” bejegyzésekről

Bejegyzések írása közben gyakorta merül fel bennem, hogy olyan félbecsapottnak érzem az írásom – ez alatt azt értem, hogy vagy mintha eltértem volna a tárgytól, vagy egyszerűen nem tudom, miként folytassam tovább, ettől pedig mintha lógna a poszt lába a levegőben, félbehagyottnak tűnik, ettől pedig maga a minősége is megcsappan. Ilyenkor általában kétféle praktikát gyakorlok: egyik esetben...

Olvass tovább

Élő karakterek

Ismerős lehet a mondás: Ahány ház, annyi szokás. Az írás se kivétel ez alól – ahány tollforgató és billentyűzetkoptató, annyi módszer. Az online világban eltöltött időm alatt jó pár bloggerrel és írópalántával találkoztam, mindegyiktől tanultam valamit; követendő példát, elrettentést, hogy mit ne és ne úgy csináljak, viszont azt hiszem, ami leginkább meglepett az az volt, amikor egy blogger...

Olvass tovább

Veszélyes élet

Ha egy-egy szóval kéne jellemeznem, miféle is az egyéb dolgokhoz való hozzáállásom, azt mondanám: meggondolatlan, spontán, kockázatvállaló. Több mint elégszer szoktam a döntéseimet a véletlenre, megérzésekre alapozni, amik vagy bejönnek, vagy nem. Amikor bejönnek ezek a megérzések, akkor igazán elképedek, mellette fel nem tudom fogni, hogy lehetek ilyen piszok nagy adag szerencsével megáldva, mikor...

Olvass tovább

Március 15.

Nemzeti ünnep – nekem ez valahogy sose bírt nagyobb jelentőséggel annál, hogy nincs suli, se meló, az a nagy magyarság-érzet se csapott agyon soha. Magyarság... Mi is az egyáltalán?  Állandóan puffogó, mindenben a rosszat látó negatív attitűd? Zéró tolerancia, okosnak képzeljük magunkat, mindenbe belekötünk, de általános műveltség aligha van, emberségesség pedig szinte nulla? Harsogóan szidni...

Olvass tovább

Így írjunk akárhol

Az íróeszköz tagben már beszéltem a kedvenc találmányaimról, amiket előszeretettel használok íráshoz. Ezúttal egy pár alkalmazást szedtem csokorba, amik nagy segítséget nyújtanak, ha nincs nálam toll és papír, viszont a múzsa akkor sem hagyja magát, és igenis homlokon akar csókolni, akár...

Olvass tovább

Nemszeretem Vasárnap

Nem tudom, mit nem szeretek jobban, a vasárnapot vagy a hétfőt – voltaképpen az egyik azért utálatos, mert a hét utolsó napjaként elsuhan, különösen, ha tovább alszik az ember elfáradt lánya és fia, a másik pedig azért kevésbé emberbarát, mert hétkezdő nap. Amikor azt a rengeteg negatív megjegyzést és posztot látom arról, mennyire szar a hétfő, mindig olyan lelombozva érzem magam, és olyan...

Olvass tovább

A bájkeverő

Ma a tévében épp ez a – ha nem is kedvenc, de mindig garantált szórakozást nyújtó – film volt műsoron, így arra gondoltam, egye fene, egy bejegyzést megérdemel... Szóljon tehát most a fáma, a ha hiszitek, ha nem, de már 16 éves moziról, a A bájkeverőről. Dióhéjban Elliot Richards (Brendan...

Olvass tovább

Arról, hogy vonzom a külföldieket

Megérkezett a nyelvvizsga bizonyítványom, így most már egy díszes papír tanúsítja, hogy egyéb ismerettel rendelkezem angol nyelvből – azonban mintha ez valahogy alapból a homlokomra lenne írva, mert az összes külföldi engem céloz meg a munkahelyemen még mindig, pedig semmi tábla nincs kitéve,...

Olvass tovább

Mindent a maga idejében

Hajlamos vagyok kapkodni, és általában mindig mindent egyszerre akarok, ami rendre úgy végződik, hogy ide-oda nyúlok bele mindenbe, aztán a végén nem csinálok semmit, mert felszínesen beleszagolok csak egyik dologból a másikba, aztán lehetetlenség normálisan a végére érni bárminek is. Amikor egy új ötletem támad, legyen az egy cím, mondat, jelenet vagy történetszál, esetleg mondanivaló, mindig azonnal...

Olvass tovább

Becsapva

Általában az a bajom, hogy túl együgyű és naiv vagyok – ha valaki rám mosolyog és kedves velem, egyből azt gondolom, hogy akkor már őszintén kedvel is, pedig sokszor egyáltalán nem erről van szó. Ma a munkahelyemen betért hozzám egy hölgyemény, aki nekem tette a szépet, a hátam mögött meg egészen másképp vélekedett rólam: nem akarom részletezni az esetet, de ezt első kézből tudom, és igencsak...

Olvass tovább

Kemény dió

Ahogy telnek a napok, egyre jobban háttérbe szorul a blogolás, és egyre inkább ráébredek arra, mennyire nehéz minden nap bejegyzést írni valamiről – egyszerűen nem tudom, miről írjak, hiszen ismételni sem akarom magam, sem pedig azt, hogy csak idepiszmogjak valamit, hogy ki legyen pipálva a nap – mert igen, legtöbbször csak az a cél, hogy meglegyen a napi poszt, és igazán terhes folyton...

Olvass tovább

A kedvenc időtöltéseim

Szabadidőt tekintve ritkán szeretem igazán semmittevéssel pazarolni a napot, s ha nem játszom, írok, fotózok, blogolok, filmezek/sorozatozok vagy rajzolok, akkor előszeretettel edzem az agyam különféle logikai játékokkal. A továbbiakban ez utóbbiakról ejtek pár szót. Logikai fejtörők, amiket szeretek Mahjong...

Olvass tovább

A burok

Amikor megtudtam, hogy Stephenie Meyer másik regényéből is filmet adaptálnak, akkor szépen fujjogtam egyet, ahogy azt a génjeinkbe rögzült Meyer- és Alkonyat-utálatnak megfelelően illik. Aztán egy 2013-as délután megnéztem a művet, és igencsak váratlanul ért, mennyire bejött, így mondjon bárki bármit,...

Olvass tovább